Mostanában a magyar tarka és a tarka magyar megy, de a zóna állatkerti riportere egy fekete magyart választott: a bivalyt. A legerősebb igavonót elgázolta a traktor, a Városligetben is csak kettő maradt, és őket is ki akarják költöztetni. Állatok egyenesen az állatkertből. Nem teszünk különbséget a szőrösök és a pikkelyesek között, az is mindegy, hogy a föld alatt vagy a levegőben közlekednek, a zónában helyet kapnak. (Nemcsak szövegben, hanem képben is!)
Tarka magyar, hí a haza! Aki viszont úgy érzi, hogy egy miniszterelnök nehezen tud magánemberként elvegyülni a nép között, annak mást ajánl a zóna: tarka helyett a fekete bivalyt. A fővárosi állatkert két monstrumára is jellemző, hogy nemet mond az erőszakra, és kerüli a radikálisokat.
Magyarságtudatuk azonban erős, olyannyira, hogy képesek alkalmazkodni a pusztai létformához és a ridegtartáshoz. Múltjuk ott gyökeredzik, ahol a magyarok eredetét is sejtjük, a fekete bivalyt hat-nyolcezer éve háziasították Dél-Ázsiában. Arra viszont egyelőre nincs megbízható adat, hogyan kerültek ide ezek a jószágok.
Egyes feltevések szerint a hunokkal-avarokkal együtt érkezhettek, míg más krónikák arról számolnak be, hogy a honfoglaló magyarokkal kerültek ide. Vélhetően nem a nyereg alatt, kivéve, ha rajtuk volt a nyereg. A legpesszimistább bivalylegenda-kutatók viszont esküsznek, hogy a török megszállásig a Kárpát-medencében hírből sem ismerték a fekete kérődzőket.
Aki mindent vitt Az előőrs érkezéséről tehát nincs hír, magyarországi tenyésztését viszont egész pontosan a 16. századra teszik a történészek. Szerencsétlen bivalyokat persze nem hiába háziasították, a mezőgazdaságba ugyanis erő kellett. A hatalmas – hat-nyolcszáz kilós – állatok pedig húztak, vonszoltak, szállítottak. Gyakorlatilag ők voltak a nehézgépek, ha a ló és az ökör már feladta a küzdelmet. Számítások szerint igavonó ereje ötven százalékkal nagyobb, mint az átlagos szarvasmarháé.
Ekkora erőhöz persze egyedi gondolkodásmód is társul, egy bivaly ugyanis képes a szekér elé fogva is ledőlni pihenni – ha éppen úgy tartja kedve. Akit nem aggasztanak a szarvai és a patái, az nyugodtan noszogassa, de azért a magyar vidék jellemző képe volt a szekér, melyen az utas és a kocsis is békésen várta, hogy a „motor” mikor kegyeskedik végre beindulni.
A cikk folytatása...
Olyan is előfordult, hogy a bivaly nem kelt fel többet, de jó bivaly holtában is szolgálja a gazdáit, a bőréből cipőtalp, bőrpáncél, a kovácsoknak pedig bőrkötény készült. Szarva gombbá és evőeszközzé alakult, húsát pedig megették – jó magyar szokás szerint semmi sem veszett kárba. Érdekes módon a szarv és a kürt kapcsolatát nem erőltették túl, talán hamisan szól a bivalyszarv.
Traktoros forradalomBár a Wikipédia szerint 1911-ben még 155 192 bivaly élt Magyarországon, a világháborúk és az ötvenes évek termelőszövetkezeteibe bepöfögő traktorok végleg mellékvágányra terelték a hazai bivalytenyésztést. Konkrétan majdnem kihaltak a bivalyok, ami azért a 20. század Európájában, egy évezredek óta háziasított állattal… Szóval furcsa.
Somogy és Zala megye maradt utolsónak, a nehéz, tőzeges, helyenként mocsaras talaj és a heveny földművelés ott tartotta legtovább életben a bivalyokat, mostanában azonban csak a nemzeti parkok füve kerülhet bivalygyomorba.
A budapesti állatkertben élő párt is a Hortobágyról fogták be. A hím és a nőstény azóta szépen kikerekedett – a természetben mégsem hozzák házhoz az ételt –, és úgy tűnik, kimondottan jól érzi magát az orrszarvúk korábbi helyén. Ők is lelkesen vakaróznak a láncon lelógatott félmázsás fatuskóval, és békében megférnek a lábaik alatt bóklászó varacskos disznókkal.
Nehéz elképzelni ezekről a jámbor bivalyokról, milyen, amikor valaki felingerli őket. Aki látta, azt mondja, vérfagyasztó. Amikor meglátogattam őket, néhány egyszerű horkantáson nem terjedt túl a beszélgetés – igaz, ez is tőlük jött. Fő elfoglaltságuk a legyek elhessegetése és az egyensúlyozás a kifutójuk magaslatain. Ezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy az értő közönség fogadásokat köt, melyik bivaly zuhan le előbb, de a két mozdonykinézetű állat csak kajánul kérődzik a hallottakon.
Azon vélhetően már nem mosolyognak ilyen jót, hogy az állatkert vezetése erősen gondolkodik: visszaküldené őket a természetbe, mivel közvetlen szomszédságukban már vannak tulokfélék. A bivalynak amúgy sem árt a szabad, nemzeti parki levegő, attól ugyanis még zsírosabb lesz a teje. A tejből pedig sajt készül, hat literből egy kiló mozzarella, cheddar vagy feta, attól függ, melyik országba indítják útnak a bivalytejes kannákat. Nekünk meg marad a tarka magyar, álruhás miniszterelnökkel.
* * *
A zoona című sorozat előző része: Nagyobb a szemgolyója, mint az agya: mi az?
A sorozat aloldala az eddig megjelent cikkekkel
Ha többet, rendszeresebben szeretne tudni rólunk, csatlakozzon a zóna-olvasók iwiw-klubjához!
