szerzők: Márk Edina
Rajcsányi Gellért
Suhajda Zoltán
2008. november 11. kedd
olvasási idő 16 perc

Az alkotmány és számos adatvédelmi törvény is tiltja, hogy bármilyen hivatal vagy szervezet etnikai hovatartozásuk alapján tartson nyilván állampolgárokat.

Az afroamerikai kisebbség nemrég elnököt adott az Egyesült Államoknak. A zóna ezen felbátorodva utánajárt, hogy a magyar romák meddig jutottak a társadalmi, politikai érvényesülésben. Hosszú még az út a miniszterelnöki bársonyszékig: a legmagasabb rangú roma közszereplő egy ombudsman, az országos politikában csak hárman jártasak, az európaiban ketten, a fegyveres testületekben legfeljebb az ezredesi rangig vihetik, a tudományos pályán a kandidátus eddig a plafon.

   

A feketék a Fehér Házig és az elnöki posztig jutottak az Amerikai Egyesült Államokban, hosszú és rögös útjuk legfontosabb állomásainak cikket is szentelt a zóna. Ennek kapcsán feltámadt bennünk a kíváncsiság, hogy vajon Magyarország legnagyobb etnikai kisebbsége, a cigányság meddig jutott a társadalmi és politikai érvényesülésben. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű feladat válaszokat adni erre a kérdésre, de azt nem, hogy mekkora nehézségekbe ütközünk.

Magyarországon az alkotmány és számos adatvédelmi törvény tiltja, hogy bármilyen hivatal vagy szervezet etnikai hovatartozásuk alapján tartson nyilván állampolgárokat. Innentől kezdve azt sem lehet tudni pontosan, hogy hány cigány él Magyarországon, az olyan „finomságok” már szóba sem jönnek, hogy például van-e roma tábornok a hadseregben, ül-e roma bírói pulpituson, bekerült-e cigány férfi vagy nő akadémiai körökbe. Körkérdésünkre sehol sem kaptunk hivatalos választ. Ráadásul szemben az erős és sikereit részletesen dokumentáló afroamerikai polgári jogi mozgalommal, a híres vagy csak jelentős magyar cigányokról alig lehet valamit megtudni.

Ám a zóna nem hagyta magát, és felkutatta az élet különböző területeinek sikeres és elismert roma képviselőit.

A csúcson egy ombudsman
A Magyar Köztársaság szervezetében a legmagasabb pozícióba jutott roma – legalábbis, aki annak is vallja magát – kétségkívül Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Szakmai hírnevét jól mutatja, hogy az Országgyűlés 2007 júniusában 326 igen és 14 nem szavazat mellett választotta meg hivatalába, egy olyan időszakban, amikor Sólyom László köztársasági elnök más jelöltjeit sorra szavazták le a képviselők. Beiktatásakor azt mondta, hogy megpróbálja a saját hatáskörét feszegetni. Különösen a faji alapú diszkriminációs ügyek szúrnak szemet neki, legutóbb például a rendőrséget vetette alá egy féléves vizsgálatnak ebből a szempontból.

Kállai Ernő a tudományos pályát szakította meg a közhivatali pozíciójával. A történelem szakos tanár és jogász dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetében, tanított a Miskolci Egyetem szociológia tanszékén, és vezette az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Romológia és Alkalmazott Társadalomtudományi Intézetét. Az idén szerzett PhD fokozatot a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar doktori iskolájában.A cikk folytatása...

Bár az igazságszolgáltatás merev falai miatt nem jutottunk könnyen előre cikkünk elkészítésében, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a jog területén a legmagasabb posztig jutott roma egy megyei bíróságon dolgozik kollégiumvezetőként. Talán nem véletlen, sőt jelzésértékű, hogy éppen a Nyíregyházán működő Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságon. Ügyvédek között persze jóval több a roma származású, de ez még mindig elenyésző a jogásztársadalom méretéhez képest.

Romák a parlamentben
Az országos politikai élet a rendszerváltás után nem hemzsegett a roma szereplőktől. Horváth Aladár volt az első roma, aki bekerült a parlamentbe az SZDSZ színeiben és polgárjogi aktivitása révén azóta is ismert szereplője a közéletnek. A három jelenlegi roma parlamenti képviselő nagyon hasonló életutat futott be: Kolompár Orbán, Farkas Flórián, valamint Teleki László vidéki, szerény körülmények között élő családban nőtt fel, és csak lépésről lépésre jutott fel a közélet országos szintjére. A Kiskunmajsán született Kolompár Orbán mezőgazdasági munkásszülők gyermeke, előbb földmérőként, majd szoftverüzemeltetőként dolgozott. A Tiszaroffról induló Farkas Flórián építőipari munkásként kezdte, majd 2005-ben szerzett politológusi diplomát az ELTE-n. A Nagykanizsáról származó Teleki László 1976-ban tette le szakmunkásvizsgáját, 2003-ban érettségizett, majd megszerezte a személyügyi szervezői diplomát.

Mindhárman dolgos szakmunkásként kezdték pályafutásukat, de Farkas Flórián már a rendszerváltás előtt bekerült a közigazgatásba mint családsegítő és a Szolnok megyei cigány koordinációs bizottság tagja. A rendszerváltás utáni években már mindhármójukat a közéletben látjuk viszont: Kolompár Kiskunmajsán, majd Bács-Kiskun megyében politizált kisebbségi színekben, 2003-ban az Országos Cigány Önkormányzat elnökévé választották. Farkas Flórián 1991-től a Lungo Drom vezetője, 1995 és 2002 között az OCÖ elnöke volt. 2002 óta immár második ciklusát tölti az Országgyűlés Fidesz-frakciójában képviselőként. Teleki László 1995 óta a Nagykanizsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke. A baloldalon találta meg szövetségeseit a cigányság érdekében folytatott munkásságához: 2002 óta az MSZP országgyűlési képviselője, a párt roma ügyvivője.

Hazai közéletünk sajátossága, hogy mindhármójuk nevéhez kapcsolódtak már botrányok. Kolompár Orbán egy jelenleg folyó bírósági ügy gyanúsítottja: jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt hallgatták ki. Az OCÖ elnöke által irányított kiskunmajsai illetőségű Roma Kisebbségi Érdek-képviseleti Szervezet nem tud elszámolni több mint 13 millió forint, munkahelyteremtésre felvett állami támogatással. Farkas Flórián szintén hasonló ügyekbe keveredett. A 90-es évek második felében hűtlen kezelés és csalás gyanújával nyomozott utána hosszú ideig az ügyészség a Lungo Drom alapítványaival kapcsolatban, ám 1998-ban a köztársasági elnök ejárási kegyelemben részesítette, így elmaradt nagy érdeklődéssel várt büntetőpere.

Teleki László esetében a megfelelő végzettség hiányát rótta fel a sajtó egy része, hiszen a politikus érettségi nélkül lett országgyűlési képviselő. Egy ezt firtató újságírói kérdésre így válaszolt: „Valóban fontos a diploma, de több példa is mutatja, a politikusi alkalmasság nem feltétlenül függ az iskolai végzettségtől. Nagy utat tettem meg. Nagykanizsa mellett, egy telepen nőttem fel. Tízéves voltam, amikor a városba költöztünk. Nagyon jó szüleim vannak, de nem akartak középiskolába járatni, mert féltek attól, hogy kiszakadok a családból. Mégis elmentem szakmunkásképzőbe. Ha nem teszem, most nem érettségizhettem volna. Én igazán a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire fontos a tanulás.”

Ketten európai szinten
A roma politikusok egy egészen más generációját képviseli két fiatal roma nő az Európai Parlamentben. Méghozzá nem is akármilyen sikerrel. A Fidesz színeiben az első roma nőként az EP padsoraiba kerülő Járóka Líviát két éve az év EP-képviselőjévé választották az igazságosság és alapvető emberi jogok szakterületen. Nevéhez több alapvető jelentőségű parlamenti határozat és jelentés fűződik, így például „A roma nők helyzetéről készített jelentés” összeállítása és parlamenti elfogadása. A Világgazdasági Fórum társszervezete, a Világ Fiatal Vezetőinek Fóruma 2006-ban a tagjai közé választotta. Mohácsi Viktória (SZDSZ) pedig nemrég az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa kisebbségi fórumának első elnöke lett.

Ők ketten nagyon hasonló profilúak: fiatalok, diplomások, több nyelven beszélnek és nemzetközi politikai tapasztalatokkal rendelkeznek. Az 1974-ben született Járóka angol szakon végzett a szombathelyi tanárképző főiskolán, a nála egy évvel fiatalabb Mohácsi a szegedi egyetem kommunikáció szakán. Járóka Lívia külföldi szociálantropológiai tanulmányokkal toldotta meg végzettségét, és ebben a témában végzett kutatásokat a romák körében. Újságírói pályája mellett hasonló témákban kutatott Mohácsi Viktória is az Oktatáskutató Intézetben, majd az Oktatási Minisztérium miniszteri biztosaként tevékenykedett.

Kormányszóvivői poszton
A legismertebb roma közszereplők közé emelkedett Daróczi Dávid (eredetileg Daróczi József), a Gyurcsány-kormány szóvivője. A hetvenes években a Kommunista kiáltványt, majd a rendszerváltás után a Bibliát lovári nyelvre fordító Daróczi „Choli” József fia 1990-től teológiát tanult a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Még a jezsuita rendbe is jelentkezett, de közös megegyezéssel eltanácsolták a szerzetességtől. Daróczi 1993-ban Havas Henrik és Heltai Péter újságíró-iskolájába járt, a Budapest Média Intézetbe, 1994-től újságíróként dolgozott a többi között a Népszava, a Színes Vasárnap és a Világgazdaság című lapoknál. 2001-től 2004-ig a Rádió C felügyelőbizottságának elnöke, 2002 és 2004 között a Magyar Televízió szerkesztő-riportere, felelős szerkesztője volt. 2004-től a Magyar Hírlap rovatvezetője, 2005-től a a miniszterelnök szövegírója. 2007-től unokatestvére, Debre Krisztina férjének, Batiz Andrásnak az utóda a kormányszóvivői poszton.

Ezredesi plafon a seregben
A cikk megírásakor a zóna riporterei a rendőrségtől is azt a hivatalos választ kapták, hogy a törvényi tilalom miatt nem tartják nyilván az állomány tagjainak etnikai hovatartozását. A rendőrségnek így fogalma sincs arról, hány roma rendőr dolgozik, s hogy melyik a legmagasabb rang és beosztás, ameddig roma eljuthatott a testületben. A zóna felvetésére, hogy a pozitív diszkriminációs lépések – mint például a romák létszámát növelni szándékozó akciók – sikerességét hogyan tudják így mérni, nem kaptunk meggyőző választ. Sem a rendőrségtől, sem mástól.

Maximum az alezredesi rendfokozatig juthatnak a cigányok a rendőrségnél – mondta viszont Horváth Ferenc, nyugállományban lévő roma rendőr őrnagy a zónának. Eddig a pontig a megfelelő végzettséggel és szolgálati idővel automatikusan eljuthatnak a romák is, csak ki kell várni. Az itt húzódó láthatatlan határvonalnál feljebb azonban még nem jutott cigány. „Nyílt diszkriminációt nem tapasztaltam a testületnél, ám aki bejut, annak a mindkét oldalon működő előítéletességgel meg kell küzdenie. Egy roma rendőrnek kétszer annyit kell teljesítenie, mint a többieknek, akkor elismerik, s nem lesz gondja” – mondta a tízévi járőrszolgálat, majd jó néhány év ügyeleti munka után bevetésparancsnokként nyugdíjba vonult Horváth Ferenc.

A nyugalmazott őrnagy jelenleg egy civil szervezet, a Roma Rendőrök Országos Egyesülete elnökeként tevékenykedik annak érdekében, hogy minél több roma fiatalt irányítson a rendőri pályára. Szerinte ennek legfőbb akadálya, hogy a rendőri képzést kevés roma fiatal engedheti meg magának, mivel a tanulóévek alatt nem jut jövedelemhez, s nem tud családot eltartani, ami hathatós szülő háttér nélkül megengedhetetlen egy huszonéves fiatalember számára.

Nem sokkal jobb a helyzet a hadseregben sem, bár erre a fegyveres testületre nem nyomja rá a bélyegét olyan éles ellentét, mint a romák és rendőrök sokak által hagyományosan és kölcsönösen ellenségesnek mondott viszonya. A Magyar Honvédség mindig is szívesen fogadta az alacsonyabb társadalmi státusú csoportok képviselőit, köztük a romákat is, de nem a főtisztek körében – világosították fel a zónát volt és jelenlegi katonatisztek. A magyar hadseregben eddig a legmagasabb rangot Jóni Tibor nyugállományú ezredes szerezte meg, aki jelenleg is a Magyar Honvédség romaügyi referenseként dolgozik.

Bölcsészpályára terelve
A tudományos pálya sincs éppenséggel kikövezve a romáknak. Roma akadémikusról nem is tudnak a zóna által megkérdezett szakértők, legfeljebb néhány tucat kandidátus reprezentálja a cigány tudományos közösség legfelső szintjét. A tudományos területek közül a cigányok túlnyomó részben a bölcsészettudományokat választják, leginkább a szociológiát, erre tereli őket az iskola és a társadalom, így véli legalábbis Havas Gábor, a felsőoktatásban tanuló roma fiatalokat támogató Romaversitas Alapítvány tanulmányi igazgatója.

A tudományos karrier nehézségei az oktatási rendszerből erednek, már az érettségit adó iskolákba is nehezen jutnak be a cigányok, a felsőoktatásba pedig még nehezebben. Tíz évvel ezelőtt az egyetemeken és főiskolákon tanulók egy százaléka volt roma, azóta a helyzet sokat javult, különösen az elmúlt öt évben, ám erről sincsenek adatok.

Testhez álló művészpálya
A legszélesebb társadalmi elismertségre és ismertségre a zenész cigányok tehettek szert. A 18. századi virtuóz hegedűstől és az első, mai értelemben vett cigányprímástól, Cinka Pannától Pege Aladárig és Szakcsi Lakatos Béláig hosszú sor vezet, számos Kossuth-díjjal. Ám kérdés, hogy más művészeti ágakban hogyan szerepeltek a romák.

A színművészetben a legnagyobb elismertséget és népszerűséget Hegyi Aranka operettprimadonna könyvelhette el. Noha neve valószínűleg nem sok mindent mond a mai kor emberének, munkásságának fokmérőjeként elég, ha annyit mondunk: a zeneszerző Johan Strauss is nagy tisztelője volt. Az 1855-ben Szabadkán született színművésznő, operett- és dalénekesnő alakította Szaffit a Strauss által írt Cigánybáró című operett ősbemutatóján a Népszínházban. A zeneszerző az előadás után azt mondta, éppen olyannak álmodta meg Szaffit, ahogyan Hegyi Aranka eljátszotta. Édesapját, Hegyi Poldi cigányprímást fiatalon elveszítette, majd kemény munka mellett táncolni és énekelni tanult. Első önálló sikerét 1882-ben a Népszínházban aratta Offenbach Hoffmann meséi című darabjában, és élete végéig Blaha Lujza és Pálmay Ilka méltó társa volt, hármas külföldi vendégszereplésüket méltatták a kritikusok. Sikerei mégsem szédítették el, egyszerűen élte az életét, kerülte a nagy nyilvánosságot, nem voltak sztárallűrjei. Egyszer azonban mégis fizetésemelést kért a Népszínház igazgatójától, mert hiába volt a teátrum egyik legsikeresebb művésze, fizetése ezt mégsem tükrözte. A direktor elutasította, erre Hegyi Aranka otthagyta a társulatot. Közkedveltségét jól tükrözi, hogy a hivatalos elöljárók és a közvélemény nyomására visszavették a Népszínházba, és nem a korábbi vendégművészi státusba, hanem szerződéses színészként. Később saját színésziskolát alapított (1900-ban). Élete végére magára maradt. Halálának kilencvenedik évfordulóján, 1996-ban mutatták be a Fővárosi Operettszínházban az életéről szóló operettet.

Ha színidirektorokról van szó, a nagy színházak vezetői között nem találunk romát, kisebb teátrumok élén viszont igen, Lojkó Lakatos József például a Harlekin Gyermekszínházat vezeti. Meg kell említenünk a Domján Edit-díjas Jónás Juditot, aki jelenleg a Duende Színházi Társulás vezetője. A Nógrád megyei Bercelen született 1964-ben, majd gyerekriporter lett a Magyar Rádióban. 1983-ban győzött a Ki mit tud? versmondó kategóriájában, és ugyanebben az évben felvették a színművészetire. Később a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja lett, 1995-ben alapította meg a Duende Színházi Társulást.

Kisebbségben a médiában is
A cigányok médiabeli megjelenése és a velük szembeni előítéletek közötti kapcsolatról időről időre megjelennek tanulmányok. A zóna vizsgálódásaiban arra jutott, hogy az egyik legnagyobb presztízsű televíziós szerepben, a híradós műsorvezetők között is volt roma származású. Igaz, az némiképp árnyalja a képet, hogy neve és arca még nem ivódott be úgy a köztudatba, mint más híradósoké. Káli Horváth Kálmánról van szó, aki – sok más műsor mellett – a Duna Televízió hírműsorát is vezette. Sokáig volt képernyőn a mostanra megszűnt Provokátor című műsor két riportere, Szirmai Norbert és Setét Tamás, de említhetjük Debre Krisztinát, a Fókusz volt munkatársát is.

A médiaszociológusok szerint a nagy áttörést az hozta meg, hogy a legnézettebb magyar szappanoperában, a Barátok közt című sorozatban Varga Izabella egy roma ügyvédnőt, Balogh Nórát alakítja. Nem kimondottan képernyőn lévő személyiség, de a televízióhoz és a filmhez kötődik a Színház- és Filmművészeti Főiskolán operatőrként végzett Sára Sándor is. Nemcsak operatőrként, hanem rendezőként is alkotott, Balázs Béla- és Kossuth-díjas, illetve számos más elismerés birtokosa. Hét éven át, 1993-tól 2000-ig a Duna Televízió elnöke volt.

Álomgól Brazília ellen
Magyarország első roma származású olimpai bajnoka Gedó György volt, az ökölvívó az 1972-es müncheni olimpián lett bajnok papírsúlyban (A zóna interjúja Gedóval). Emellett kétszeres Európa-bajnoki és nyolcszoros magyar bajnoki címet szerzett. Futballban Farkas János volt a legnagyobb roma játékos, a csatár nevéhez fűződik az 1966-os világbajnokságon Brazília ellen lőtt álomgól. Az 1942-es születésű Farkas János 1959 és 1972 között a Vasas játékosa volt, négyszer lett bajnok, egyszer gólkirály. A válogatottban 33-szor szerepelt, és 19 gólt rúgott, tagja volt az 1964-es tokiói olimpián az aranyérmes magyar csapatnak, és a szintén 1964-es spanyolországi Eb-harmadik gárdának is. Néhány hete a Magyar Labdarúgó-szövetség Farkas János-díjat hozott létre, amelyet az a fiatal roma futballista kap, aki a pályán és azon kívül is példát mutat társainak.