Nem egyforma az AIDS lefolyása az emberekben, van, akinek gyorsabban, van, akinek lassabban épül le az immunrendszere. Egy friss amerikai kutatás szerint az eltérések mögött a sejtek „erőműveként” funkcionáló mitokondriumok különbözősége áll.
Tizenegy évet él egy átlagos AIDS-es a vírusfertőzés után, ha nem kap semmiféle ellátást. A várható élettartam huszonöt évre emelkedik, ha a beteg megkapja a tudomány mai állása szerinti legmodernebb készítményeket. Az viszont sajnos továbbra is biztos: a kór halálos kimenetelű. A médiában újra meg újra felbukkannak ugyan csodálatos gyógyulásokról szóló hírek, de tudományos érvényességgel egyetlen esetet sem sikerült még dokumentálni.
Némi reményt adhat a HIV-fertőzötteknek és az AIDS-betegeknek egy friss orvostudományi felfedezés, amely ha nem is ad azonnal gyógyszert a kezünkbe, kijelölheti a jövőbeli kutatások és fejlesztések irányát.
Stephen O’Brien és csapata, a marylandi National Cancer Institute (Nemzeti Rákkutató Intézet) munkatársai 1833 HIV-vel fertőzött páciens „betegségpályáját”, vagyis a fertőzést, majd a betegség lefolyásának menetét rögzítő dokumentációt vettek górcső alá. A pácienseket a nyolcvanas-kilencvenes években kezelték, abban az időszakban, amikor még nem léteztek a mai modern készítmények. Hogy „érintetlen” fertőzötteket választottak ki, nem volt véletlen, a tudósok a betegség kezelés nélküli, torzítatlan lefolyására voltak kíváncsiak.
A vizsgálat lényege egy összehasonlító elemzés volt, azt térképezték fel, hogyan és milyen mértékben függ össze a betegség lefolyásának a súlyossága az egyes betegek mitokondriális jellegzetességeivel.
Első ránézésre meglepőnek tűnik az eredmény, de a vizsgálatból kiderült: egyes pácienseknél nagyon gyors és heves volt a betegség lefolyása, míg mások ha immúnisak nem is, de viszonylag ellenállók voltak a HI-vírussal szemben. Az egyedi eltérések ráadásul magas szinten korreláltak azzal, hogy kinek milyen típusú mitokondriumok működtek a sejtjeiben.
A cikk folytatása...
A mitokondrium a sejt saját minierőműve, sejtszervecske, amely előállítja és raktározza az energiát. Sejtenként akár több ezer is lehet belőlük, a sejt funkciójától függően. O’Brienék a génkódjuk alapján vizsgálták a mitokondriumokat. Arra az eredményre jutottak, hogy ha a fertőzött egyén sejtjei egy bizonyos, konkrétan U5a1, illetve J génkódú mitokondriummal rendelkeznek, a betegség lefolyása gyors és heves, ha viszont a kód H3, akkor az AIDS csak késleltetve tör ki, és lassabban rombolja le az immunrendszert.
A következtetés közvetett ugyan, ám a tudósok szerint az eredményeket csak egyféleképpen lehet magyarázni: a mitokondriumok eltérő energiatermelő képessége befolyásolja a sejtek HI-vírussal szembeni ellenálló képességét. Régóta tudott, hogy az AIDS-esek immunrendszerét alkotó sejtek „öngyilkosak” lesznek, a betegek így veszítik el ellenálló képességüket az egyéb kórokozókkal szemben, amelyek végül végeznek velük. A mostani kutatás arra utal, hogy minél nagyobb a belső minierőművek energiatermelése, annál ellenállóbb maga a sejt, vagyis annál nehezebb dolga van a HI-vírusnak.
O’Brienék máris felvázolták a szerintük követendő gyógyszerfejlesztési utat. Úgy vélik, a mitokondriumokat kellene valamiképpen befolyásolni, és energiatermelési képességüket növelni. Akár olyan mértékben, hogy a HIV-nek egyáltalán ne legyen esélye.
*
Nem csodaszer az örmény gyógyszerGyors állapotjavulás, sőt akár teljes gyógyulás – ezt ígérik Örményország „AIDS-doktorai” a nyugati pácienseknek. A kaukázusi országnak mindmáig jelentős bevétele származik a nagyjából tíz évvel ezelőtt „felfedezett”, Armenikum néven hirdetett „csodaszerből” és az arra épülő AIDS-üzletből, annak ellenére, hogy a szer feltalálói és az azt alkalmazó orvosok máig adósak a hatásosságot bizonyítani hivatott tesztekkel és eredményekkel. Az Örményországban csodaszernek tartott medicina éves adagja hatezer dollárba kerül (szemben a nyugaton elterjedt gyógyszerek 1500-2000 dolláros árával), a kezelés eredménye viszont minimum kétséges. A szert hetente háromszor adják be infúzióban; feltalálói szerint „átmossa a szervezetet, és így hat”. A nyugati sajtó az elmúlt években többször nekifutott a témának, ám az örmény állam segítségének hiányában eddig nem volt képes az „AIDS-bizniszről” meggyőzően lerántani a leplet.
* * *
