Kontinenseket jár be a zóna állatkerti riportere, Ibériából utazott a tundrára, illetve Veszprémből Budapestre, és mindkét helyen farkasokkal találkozott. Titán, Toportyán és Nanna mostanában a Városligetben is úgy érezheti magát, mintha a sarkkörön élne.
Tisztában vagyok vele, hogy két hete már volt egy farkas –
az ibériai – a
zónában, de jöjjenek most a tundrafarkasok, hogy kiderüljön, a két alfaj két külön világ. A fővárosi állatkert kifutóját koptató ordasok főképp Alaszka és Oroszország arktikus területein portyáznak, szemben a mediterrán éghajlatról érkezett ibériai különítménnyel.
A legfrissebb jelentések szerint a tundrafarkasok annyira bírják a hideget, hogy megjelentek a Vrangel-szigeten is. A Jeges-tenger közepén lévő földdarab természetvédelmi terület, egy sor ritka és fokozottan
védett állatfajnak ad otthont a pézsmatuloktól a jegesmedvéig. Hogy hogyan kerültek farkasok a tenger közepére, nem tudni, de úgy tűnik, élvezik a szigetet, ahol a januári átlaghőmérséklet mínusz 21 fok körül alakul, és a júliusi középhőmérséklet sem több négy foknál.
SzínváltókPesten Titán, a hím és Toportyán, a nőstény ad ízelítőt abból, hogyan élhető túl a farkasordító hideg. Úgy tűnik, vastag szőrzetet kell növeszteni, és a bunda színe sem mindegy. A tundrafarkasok jellemzően fehér bundában járnak, bár a kölykök sötét hamuszürkék, sőt majdnem teljesen feketék, az idő előrehaladtával azonban fakulnak, piszkos zsömleszínűek, majd sárgásfehérek, végül fehérek lesznek. Ennek a változásnak valószínűleg az az oka, hogy bár a fehér szín a havas tundrán jobban szolgálja az álcázást, a sötét színű test azonban könnyebben felmelegszik a napon, márpedig a kölykök tökéletlenebb hőszabályozása miatt ez nem elhanyagolható szempont. Ezért üt el a bundája a Pécsről érkezett farkas házaspár lányának, a kétéves Nannának.
Ha valakinek kétsége lenne, hogy milyen a farkaskölyök élete, akkor elég, ha végignéz egy vacsorát. A felszolgált hús kizárólag a szülők tulajdona, Nanna csak a maradékra ácsingózhat. Persze a habzsolásban nem mindig egyértelmű, melyik cafat számít maradéknak, így amikor a fiatal nőstény tesz egy tétova mozdulatot az egyik nyúltetem felé, akkor Titán kegyetlenül rendreutasítja. Nevelési eszköztárában még az orrharapás is helyet kap, ami azért eléggé idejétmúlt.
Nádi farkasIgaz, a farkas sem a jelen állata, hiszen már az ókortól ott liheg – hol közel, hol távolabb – az ember mellett. A farkasnak az emberi kultúrában betöltött szerepét nem lehet túlhangsúlyozni, elég, ha csak a capitoliumi farkasra, a népmesék farkasaira vagy a természeti népek farkasokkal kapcsolatos hiedelmeire gondolunk. Sőt jelenlegi ismereteink szerint a farkas háziasítása nyomán alakult ki a kutya, amelynek szintén fontos szerep jutott az emberiség történetében.
A cikk folytatása...
A történeti adatokból azonban néha nem könnyű megállapítani, hogy a régi korokból ránk maradt leírások valóban farkasra utalnak-e. Az aranysakált (amely ma is előfordul nálunk) a régi időkben gyakorta nádi farkasnak nevezték. A közvélekedés (elsősorban a mesék hatására és általában a ragadozók természetbeli szerepének helytelen megítélése miatt) gyakran vérengző fenevadnak bélyegzi a farkast, amelytől tartani kell, pedig nagyon ritka az a helyzet, amikor a farkas fenyegeti az embert. Fordítva viszont jóval gyakoribb, így örvendetes, hogy a farkas ma Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik.
Felfedezte, hadd vigye!Zoológiai szempontból a farkas nagyon sikeres állat, ez a faj Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is előfordul, mi több, még Afrika egyes területein is találkozni vele. A nagy elterjedési terület persze azt is jelenti, hogy a farkasoknak egyes változataik, úgynevezett alfajaik léteznek, hiszen ilyen óriási területen lehetetlen, hogy azonosak legyenek a környezeti feltételek: mások Skandináviában, mások a Közel-Keleten, mások Szibériában, megint mások a Nagy-tavak vidékén vagy éppen Alaszkában. Az alfajok számáról a természettudósok ma is vitatkoznak, egyes vélemények szerint akár negyvenféle is lehet. A nagyszámú alfaj leírása azzal is magyarázható, hogy a természettudósok egy része különös hajlandóságot mutat újabb és újabb alfajok kevéssé indokolt elkülönítésére csak azért, hogy a nevéhez valamilyen felfedezés fűződjön.
Mint Európában is jellemző faj, természetesen Magyarországon is őshonosnak számít, de ma már nagyon kevés van belőle. A Kárpát-medencei farkaspopuláció nagy része a jelenlegi országhatárokon kívül található, és bár a történelmi időkben Magyarország területén is szép számmal éltek farkasok, manapság már nemigen találkozni velük. Nem igaz viszont az az állítás, amely szerint ma már egyáltalán nincsenek nálunk ordasok, vagy csak kóbor állatok tévednek át hozzánk. A szlovák határ közelében, az Aggteleki Nemzeti Parkban állandó farkasállomány is él.
* * *
A zoona című sorozat előző része: Gázügyben interpellálja a krokodil a minisztert
A sorozat aloldala az eddig megjelent cikkekkel
Ha többet, rendszeresebben szeretne tudni rólunk, csatlakozzon a zóna-olvasók iwiw-klubjához!
