Cégek százai vették meg a saját domainvégződésüket. Aztán soha nem lakták be.
2012 után több mint 1200 új felső szintű domaint (TLD-t) delegáltak, és cégek százai jegyeztették be a saját márkanevüket domain-végződésként. 2024 végére azonban nagyjából 130 ilyen márka-végződést egyszerűen visszaadtak, a még mindig aktívak közül pedig körülbelül 126 alatt mindössze az az egyetlen, funkció nélküli helykitöltő domain üzemelt, aminek a fenntartását az ICANN kötelezően előírja.
Cégek százainak sikerült megszerezniük a saját domainvégződésüket.
A pont jobb oldalán álló márkanév egy olyan saját névtér, ahová egyetlen versenytársuk sem teheti be a lábát.
Ez maga a tökéletes domainnév.
Csakhogy sokan közülük végül soha nem is kezdték el használni ezeket.
A legkézenfekvőbb példát azok a cégek jelentik, amelyek már korábban megszerezték a számukra elérhető legjobb domaint, magát a márkanevüket.
Egy 2024-es domainiparági elemzés szerint nagyjából 500 brand TLD volt delegálva a gyökérzónába. Kb. 130-at egyszerűen visszaadtak vagy felmondtak. És 126 olyan végződés van, amely csak egy helykitöltő domainnel rendelkezik, mert azt megköveteli az ICANN-szerződés (nic.brand).
A zónafájl egyetlen bejegyzést tartalmaz. Azt, ami szerződés szerint kötelező.
Összegző olvasatban ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok egyértelmű ítéletet mondtak a végződésük megvásárlása felett.
A domainnév kérdése náluk már eddig is meg volt oldva. A probléma nyilvánvalóan nem a domainnév hiányából fakadt.
Egy saját domainvégződésnek akkor van értéke, hogyha azt sokan ismerik, gondolkodás nélkül begépelik, és megbíznak benne, amikor üzenetet kapnak a postafiókjukba.
Ez a fajta felismerhetőség egy hálózati hatás. Csak azért létezik, mert mindenki elfogadta már.
Egy nyilvántartó megadhatja neked a kívánt domainvégződést, de nem adhat felismerhetőséget hozzá.
Azok a cégek, amelyeknek sikerült saját végződést szerezniük a 2012-es körben, egy olyan névteret szereztek meg, amelyben még senki nem bízott meg. A legtöbbjük, legalábbis a számok tükrében, úgy döntött, hogy többe kerül megszerezni a világ bizalmát, mint amennyi hasznot végül hozhat. Akiknek működött, mint például a Microsoft, amely újraszervezte a termékeit a .microsoft alá, vagy az SNCF, a francia vasúttársaság, amely átmozgatta a szolgáltatásait a .sncf alá, egy olyan kisebbséget alkotnak, amely a domainvégződést egy évtizedes költözési folyamatnak tekintette inkább, mint egy címnek.
Tulajdonképpen a globális névtér bővítése ugyanerről szól.
A 2012-es kör után több mint 1200 új domainvégződés került delegálásra. Egy évtizeddel később, 2025 végére a .com 161 millió domainnévvel rendelkezett, ami több mint a háromszorosa annak a 47,8 milliónak, ami az összesítése az új végződéseknek.
És mindez egyáltalán nem a múlté. A 2026. április 30-án elrajtolt újabb bővítési kör már önmagában egy várhatóan 227 ezer dolláros elbírálási díjjal indul. És ebben még nincsenek benne a jogi költségek, a technikai szolgáltatók árajánlatai, arról a rengeteg kötelezettségről nem is beszélve, amivel mindez a következő években együtt jár.
A saját végződés melletti érv még mindig ugyanaz. Birtokold a saját névteredet. Zárd ki a téged másolókat. Mindez persze igaz, csakhogy egyáltalán nem ad választ arra az egyetlen kérdésre, amin már az előző körben is minden múlt: a saját cégeden kívül van egyáltalán bárkinek oka arra, hogy a pont után a ti neveteket gépelje be?
Az őszinte és nyers válasz erre az, hogy nincs. És egy legfelső szintű végződés önmagában nem fog erre okot adni. De ha mégis létrehoznád magadnak, akkor fizetned kell a költségeket.
A 2012-es kör valami nagyon egyszerűt és nyilvánvalót bizonyított.
Megveheted a karaktersort, de nem veheted meg az értelmét.