Névjog Pozsonyban. Szerver Londonban. Válság bárhol.
Egy ország háború nélkül is eltűnhet az internetről. Egy OFAC-szankció, egy külföldi RSP döntése vagy egyetlen büntetőeljárás is elég hozzá. A .iq és a .yu példája is ezt mutatja.
Jugoszlávia már nem létezik. A .yu domainvégződés sem.
A Szovjetunió 1991-ben felbomlott. A .su domain még mindig él.
Irak ma is létezik. Mégis egyetlen szövetségi büntetőeljárás (Hamász-finanszírozási vádak, Texas, 2002) elég volt ahhoz, hogy évekre megbénítsa a .iq-t, Irak teljes internetes névterét.
A veszélyt az jelenti, amikor egy stabilan működő országot radíroznak le az internetről. A gyenge pontot ilyenkor a rossz szerződések, az idegen joghatóság alá eső üzemeltetők vagy egy másik ország bíróságának döntései jelentik.
A következő ccTLD-válság egy nyilvántartótól, egy külföldi registry-szolgáltatótól (RSP) vagy a ccTLD névszervereit üzemeltető, washingtoni, londoni vagy akár brüsszeli székhelyű szolgáltatótól indul majd ki.
A frissített OFAC-, OFSI- vagy EU-szankciós útmutatók megérkezésekor egy nemzeti névtér felfüggesztése tűnhet az üzemeltető számára a legbiztonságosabb jogi megoldásnak. A folyamatot egy jogi nyomás alatt született egyszerű szerződéses döntés indítja el, amely órák alatt végrehajtható, mindenfajta háború vagy ICANN-határozat nélkül is.
Ez 2022-ben kis híján meg is történt, ráadásul komoly léptékben.
Ukrajna miniszterelnök-helyettese arra kérte az ICANN-t, távolítsa el a .ru, a .su és a .рф domaineket a DNS-gyökérzónából. Az ICANN elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy sem hatásköre, sem felhatalmazása nincs szankciók kiszabására.
De mi a helyzet a szerződéses láncban mélyebben lévő szereplőkkel? Velük az ICANN sem tud mit kezdeni.
A svájci központú SITA, a .aero TLD operátora megtagadta körülbelül 400, orosz szervezetek által regisztrált .aero domain megújítását. A lépést az indokolta, hogy a tényleges szerződő fél egy amerikai székhelyű, az OFAC hatálya alá tartozó leányvállalat volt. A DNS-gyökérzóna érintetlen maradt. A domainek mégis eltűntek.
A kockázat a mögöttes üzemeltetési szerződésekben rejlik, függetlenül az IANA-delegálástól vagy a gyökérzónától.
Számos kis és közepes ország nemzeti domainje amerikai vagy brit rendszereken fut, olyan szerződések alapján, amelyek irányadó jogi záradékokat és szankciós megfelelési kötelezettségeket tartalmaznak.
A névjog (az IANA-delegálás) az országé, de a technológiát (az adatbázist és a DNS-kiszolgálókat) egy külföldi cég birtokolja.
A .sk tankönyvi példa erre a szerkezetre. Az IANA-delegált az SK-NIC, a.s., egy pozsonyi székhelyű részvénytársaság, amely 2017 óta a londoni tőzsde AIM piacán jegyzett brit Team Internet Group tulajdonában áll. A névjog Szlovákiáé marad, a névteret üzemeltető cég viszont külföldi anyavállalatnak és külföldi jognak felel.
A .co ugyanezt a mintát követi. Kolumbia ccTLD-jét 2025 októberétől (a MinTIC tenderét követően) a londoni tőzsdén jegyzett Team Internet Group és egy kolumbiai partner konzorciuma üzemelteti. A felállás hasonló: a névjog nemzeti, miközben az üzemeltető cég külföldi joghatóság alá tartozik.
A szerkezeti kockázat forrása éppen ez: külföldi joghatóság alatt álló infrastruktúrán nyugszik.
Ilyen esetekben egy szankciós utasítás vagy egy visszautasíthatatlan megfelelési döntés órák alatt lekapcsolhatja egy nemzeti névtér technikai infrastruktúráját, még mielőtt a helyi IANA-delegált egyáltalán ügyvédet találna.
Bár az OFAC formálisan mentesíti a domainregisztrációs szolgáltatásokat, Irak esetében sem volt szükség új szabályozásra: egyetlen szövetségi büntetőeljárás elég volt ahhoz, hogy egy egész ország névterét több mint két évre padlóra küldjék.
A probléma súlyát felismerő nemzeti üzemeltetők már léptek. Saját szoftvert futtatnak, saját kézben tartják az infrastruktúrát, és szankciós hatáskörön kívüli szolgáltatókkal szerződnek.
A többiek kiszolgáltatott helyzetben maradtak, mások megfelelőségi rendszerének részeként.
Egy ország internetes eltüntetéséhez elegendő egyetlen compliance-levél is.