1994 márciusában Jon Postel közzétett egy valamivel több mint kétezer szavas dokumentumot a domainnévrendszer delegálásáról. Nem szerződés, nem törvény, és saját meghatározása szerint még csak nem is szabvány. Mégis ez a szöveg határozza meg ma is, hogyan működik és miként szűnhet meg több mint háromszáz országkódos domainvégződés – a .hu-tól egészen a .io-ig. Az ereje éppen abban rejlik, amit nem mond ki.
Tovább →2010-ben a líbiai nyilvántartó törölte a vb.ly linkrövidítőt, mert tartalmát jogsértőnek ítélte. Minden domain hack – a .ly, a .ai, a .tv – idegen jogrend alatt fut.
Tovább →A .com-ot azért választottad, mert tekintélyt sugall. A .io-t, mert modernnek és okosnak hat. Egy hazai végződést pedig azért, mert otthonosnak érződik. Azt hitted, pusztán egy domaint választasz. Pedig valójában arról is döntöttél, hogy melyik állam joga rendelkezik a neved felett. Ezt pedig soha többé nem vonhatod vissza anélkül, hogy magáról a webcímről is lemondanál.
Tovább →A domainnév a számvitelben vagyonelem, része a hagyatéknak, és a hitelezők is rátehetik a kezüket. A bírósági gyakorlat mégsem tudja egységesen besorolni: tulajdon, szerződéses jog, márkejelzés vagy virtuális vagyon? Az eltérő jogi megközelítések mélyén azonban megbújik egy közös alapvetés, amely tiszta vizet önt a pohárba.
Tovább →
